Régi és új ötvözete a hagyomány jegyében

 

Szakterület: épített környezet

Fellelhetőség: Nagylengyel, Petőfi u.

 

A régi ház az 1900-as évek elején épült, nagysága 68-70 m². Külső ismertetőjegyei a vályog vert fal fehérre meszelve, az osztott táblás ablakok és a téglával kirakott lábazat. Tetőzete hagyományos égetett cserép.

       

Az épület felújítása és az új épületrész hagyományos módon való elkészítése szakmája révén a házigazda és Salamon Imre, helyi kitűnő mesterember keze munkáját dicséri.  A ház újonnan épült része 75 m², falazott, bontott téglából készült a XXI. század követelményeinek megfelelően. A tetőzet gerendázata a régi ház stílusának megfelelően került kialakításra.

  

 A berendezés tükrözi az épület jellegét: a bútorok egy része a régi ház tartozéka volt, a többi a „bolhapiacról” került ide a háziasszony ízlésének megfelelően. A ház egészében fellelhetők a régmúltat idéző háztartási eszközök, amelyek folyamatosan használatban vannak a mindennapok során. Nemcsak eszközök, hanem kézimunkák, kézzel készült szőttesek, hímzések is díszítik a helyiségeket.

A pince:

• falazata: hagyományos kisméretű (bontott) tégla, 38 cm vastagságban, nyersen maradó hézagolt felülettel
• födémszerkezete: egy részen, acélgerendák közötti poroszsüveg boltozat (1889-ben a DAM-ban gyártott acélgerendák és szintén bontott tégla), másik részén keresztbordás poroszsüveg boltozat (szintén bontott kisméretű téglából)
• az egész felett pedig van egy 15 cm vastagságú vasbeton lemez,
  a botvállakban pedig hőszigetelés
• padlószerkezete: egy részen, homokba ágyazott bontott kisméretű tégla; másik részen régi bontott prósza cserép betonba ágyazva

A pince berendezését a régi borospincékre jellemző, dédnagyszülők pincéjéből átmentett használati tárgyakkal gazdagították.

A ház kialakítása során az értékmegőrzés volt a fontos, a régi hagyományos építészeti stílus átörökítésével.